Nekem az a véleményem, hogy a szobacicák általában másképp viselkednek, mint azok, akik a szabadban élnek, mivel emberekkel vannak egész nap körülvéve, így kezdik átvenni kicsit a szokásaikat, persze macska módjára. Santi sokszor úgy viselkedik, mint egy gyerek, állandóan ölben akarna lenni és borzasztó makacs, ha felveszem az ölembe és le akarom tenni, pedig ő még nem akar lemenni, akkor a karmaival kapaszkodik belém. Mikor vendégek jönnek hozzánk elbújik és csak akkor hajlandó mutatkozni előttük, ha fogom a kezemben vagy simogatom, pont mint egy félős kisgyerek.
Sok érdekes húzása volt már. Pl. az nagyon tetszett, mikor a múltkor inni adtam neki. Mivel a vizet nem issza, ezért felesben szoktam neki tejet adni, vízzel hígítva, de mivel a tejet mi is a hűtőben tároljuk, mint általában mindenki, így előfordul, hogy néha kicsit hideg. Egyszer, mikor letettem elé az innivalót, Santi kicsit beleértette a mellső lábát, gondolom, hogy megvizsgálta a tej hőmérsékletét, de aztán jónak találhatta, mert utána rögtön inni kezdte. :-) Kb. olyan volt a szituáció, mint, amikor valaki beleérteti kicsit az ujját valamibe, aminek meg akarja nézni a hőmérsékletét.
A csínytevésekről sajnos még mindig nem szokott le. Mikor megkapta az első oltást, az állatorvos azt mondta, hogy lehet hogy kicsit bágyadt lesz. Na ehhez képest, hülyébb volt, mint szokott. Másnap reggel korán kelt és utána nem hagyott aludni, ugrált rajtam, harapott és persze a karmait sem kímélte. Ekkor volt az első alkalom, mikor annyira felhúzott, hogy kizártam az előszobába. Utána nyávogott egy kicsit az ajtó előtt, de mikor látta, hogy nem akarom kinyitni, látszatra belenyugodott, de bosszúból lerámolt mindent az előszobaszekrényről. Mikor meg visszaengedtem a szobába elkezdett dörgölőzni hozzám, hogy "de hát ő szeret engem", én meg persze azt hittem, hogy ezután majd fog hagyni aludni, de tévedtem... :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése