Az első fürdetés

Egy júliusi forró napon úgy döntöttünk, hogy megfürdetjük. A párom bement a fürdőszobába a macskával, letette a lavórt a földre és beletette a macskát. Santi vidáman üldögélve várakozott a lavórban. Ez a kép fogadott, mikor bementem a fürdőbe, mintha tudta volna, hogy mi készül és mintha már várta volna. De természetesen nem így történt. Először nem nagyon tudta hova tenni a dolgot, de a vártnál jobban fogadta. Nem akart elszaladni mikor bevizeztem, még akkor sem, mikor besamponoztam, viszont mikor már mosni akartam le róla a sampont a zuhanyrózsával, akkor már menekülőre akarta fogni a dolgot. Aztán nagy nehezen sikerült lemosnom róla, utána becsavartam egy törölközőbe, majd egy napos helyre invitáltam, hogy hamar megszáradjon. Ő persze próbálta lenyalogatni magáról a vizet, egészen addig mosakodott, amíg meg nem száradt.:-)

Aznap nem igazán akart velem "szóba állni" a fürdés után, de aztán másnapra megbékélt. :-)

Az első nagy ijedtség

Mikor hazahoztuk a cicát nagyon meg volt szeppenve. Első pár napban rengeteget nyávogott, gondolom kereste az anyját és a testvéreit. Nem lehetett magára hagyni, mert rögtön elkezdett nyávogni, de reméltem, hogy ez idővel változni fog.

Egy hete volt nálunk a cica, amikor az első ijedtség történt. Aznap nagyon punnyadt volt, nem akart enni, csak a boltban vásárolt speciális macskatejet itta egész nap. Én nem tulajdonítottam neki túl nagy jelentőséget, gondoltam, nem éhes. Egyszer csak elkezdett kegyetlenül nyávogni. ekkor tudtam, hogy baj van. Gyorsan kivittem az előszobába, miután letettem a földre kis idő sem telt bele és kiadta magából ami benne volt, majd kétszer-háromszor meglátogatta a toalettjét is. Nagyon megijedtem, mert azt hittem valami komoly baja van. Elkezdtem böngészni az interneten, hogy mi okozhatja a hányást és a hasmenést a cicáknál. Jobbnál jobb betegségek lehetséges tüneteiként írták. Még anyut is felhívtam telefonon, mivel ő annyi macskát felnevelt már, hátha tudja mi lehet a baja. De persze az volt a válasz, hogy ő nem állatorvos.:-)

Arra gondoltam várok vele, hátha csak egy múló gyomorrontás és ha másnapra sem javul az állapota, akkor elviszem állatorvoshoz. De hál'istennek másnap reggelre már kutya baja se volt, evett is, ivott is rendesen. Valószínű egy kicsit telezabálta magát és megrontotta a gyomrát, ugyanis mikor elfogyott a kajája, rögtön utántöltöttem neki, mondván ne éhezzen. Na ekkor megtanultam, hogy ez az, amit nem szabad. Minden etetésnél csak annyi ételt kell neki adni, amennyit egyszerre megeszik.

A névválasztás

Sokat gondolkoztam, hogy milyen nevet adjak neki. Mivel nagyon tetszett egy spanyol név, a Santiago, ezért úgy döntöttem, így fogják hívni a cicát. Mindenképp fiú névben gondolkodtam, ugyanis mikor szüleimnél laktam általában csak fiú macskánk volt és én is azt szerettem volna elsősorban. Mikor rákérdeztem az előző tulajdonosnál a cica nemére, örömmel nyugtáztam, hogy fiú. Ezért hát Santiago lett a neve.

Én igazából nem értek hozzá, hogy kell megnézni, ezért nem is foglalkoztam vele, elhittem, hogy fiú. Igen ám, csakhogy szüleim látogatásakor apu, aki nagyjából ért hozzá, megállapította, hogy a macska nőstény. Ekkor már több, mint 2 hónapos volt és addigra már a nevét is megszokta, ezért egyszerűen csak lerövidítettem Santira. Az úgy kevésbé fiús.:-)

Igazából nem mondhatnám, hogy csalódott vagyok, mert így szeretem őt, ahogy van, ha lány, akkor lány, ha fiú, akkor fiú.:-)

A kis jövevény

Régóta szerettem volna egy szobacicát, ezért elkezdtem keresgélni az interneten, míg végül rátaláltam egy hirdetésre, ahol nemrég született kiscicákat kínáltak. Azonnal felvettem a kapcsolatot a hirdetővel, aki hamar válaszolt is nekem. Két fehér és egy hamvas szürke cica közül lehetett választani. Amint megláttam a képet, a szürke cica rögtön elnyerte a tetszésemet. Ránéztem és tudtam: ő kell nekem! Éppen költözés előtt álltunk, ezért csak egy hónap múlva tudtam elhozni a cicát, mondjuk hamarább szerintem nem is nagyon lehetett volna. Így került hozzám ő, 1 hónaposan.