Jó pár hét eltelt azóta, hogy utoljára írtam a blogomba, de ezt most megpróbálom bepótolni.
Santi jól van, az ivartalanítás utáni seb már teljesen begyógyult, a szőr is visszanőtt rajta. A varratszedést jól bírta, én már kevésbé, nem mertem odanézni, mikor szedte ki neki a doki.:) Mikor hazahoztuk és levettük a fejéről a gallért kb. 1 órás mosakodás következett, el is bújt az asztal alá, hogy senki ne zavarja, hiszen egy hete nem tudott rendesen tisztálkodni.:)
A karácsony sok bosszúsággal telt a számomra, mert ez a kis hülye állandóan zaklatta a karácsonyfát, ami még hagyján, de sajnos az újonnan feltett selyemfüggöny sem maradt épségben. Valahogy sejtettem, hogy ez lesz, sajnos nem macska kompatibilis függöny, rögtön meglátszik rajta, ha beleakasztja a körmét. A bajok akkor kezdődtek igazán, mikor elkezdett peregni a fáról a tűlevél, mikor erre rájött, állandóan megrázogatta, mert borzasztóan tetszett neki a tűlevél-eső, ami utána következett. Sokszor díszeket is lelopkodott róla, egyszerűen nem bírtam vele, számára ez egy hihetetlenül élvezetes játszótér volt.:) Így hát, új év 2. napján jobbnak láttam, ha inkább szétszedem a fát.
Év végén ismét elvittük szüleimhez egy kis kiruccanásra. Még mindig nem tudott megbarátkozni az otthoniakkal, azt megengedte, hogy játszanak vele, de megsimogatni nem hagyta magát. Tesóm kiakadt rá, mert a kanapéján akarta élezni a körmét, úgyhogy az ő szobájából ki is volt utána tiltva. A volt szobámban talált magának egy kedvenc helyet, beállt plüsscicának a plüsskutya mellé.:)
3 hónap múlva már 1 éves lesz, hihetetlen, hogy repül az idő. Azt hittem, hogy ilyen idős korára, már kezd egy kicsit megkomolyodni és lenyugodni, de sajnos ez még mindig nem történt meg, sőt, egyre rosszabb és egyre akaratosabb, arról nem is beszélve, hogy néha átmegy vadállatba. Ez utóbbiról bevallom, én tehetek, mert sokszor direkt felbosszantottam, szeretem nézni a fejét, amikor mérges. Olyankor hátracsapja a fülét és támad, aztán harap, karmol, ahol ér, mint egy kis tigris.:) Csak az a baj, hogy mára már fel se kell bosszantani hozzá, ha olyan kedve van, elég hozzáérni és megvadul. Hihetetlen, hogy máskor meg milyen kis szelíd tud lenni.
A macskabútort már teljes mértékben száműzte az életéből, pedig egy időben állandóan a tetején feküdt, nem tudom miért unta meg. Mostanában mellettem szokott aludni a párnámon, én meg mindig félek, hogy véletlenül ráfekszek. Álmában néha szokta mozgatni a lábait, olyankor nagyon aranyos. Sőt, néha még horkolni is szokott.:)
Az evési technikát próbálja ellesni az emberektől, néha, mikor olyan kaját adok neki, pl. tükörtojás, úgy szokta enni, hogy felszúrja a karmára és onnét teszi a szájába. Néha a száraz macskatápot is úgy eszi, hogy kivesz a lábával egy darabot és utána a földről eszi meg. Persze, gyanítom, ilyenkor csak unatkozik, nem éhes igazán.:)
