Az állatorvosnál

Mikor Santi 3 hónapos lett elvittük az állatorvoshoz, hogy megkapja az oltást. Az elindulás kissé nehézkes volt, ugyanis nyávogott a macskaszállítóban és ide-oda mászkált benne, de aztán szerencsére megnyugodott és utána már azt utat nézte. Néha benyúltam és megsimogattam, hogy megnyugtassam. Félúton már le is feküdt benne. Mikor megérkeztünk az állatorvoshoz, kis idő múlva kijött az asszisztensnő és feltett pár kérdést, ami kb. így zajlott:

- Neme?

- Nem tudjuk biztosan, de állítólag lány.

- A cica neve?

- Ha lány, akkor Santi, ha fiú, akkor Santiago. :-)

Hát, kb. így indult. Aztán mikor bementünk a rendelőbe, a doki elmondta, hogy milyen betegségeket lehet a cipő talpával hazavinni, vagyis mik ellen javasolt a cica beoltása. Sajnos nem tudtam megjegyezni mindegyiket, de a macskanátha az megmaradt, viszont felsorolt még vagy 4 betegséget.

Santi általában félni szokott az idegenektől, sőt egyenesen menekül előlük, de az állatorvosnál szerencsére nem akart menekülni, csak meg volt szeppenve. Ki sem akart jönni a macskaszállítóból, úgy kellett kiszedni. Aztán megkapta az oltást és amint mehetett vissza a szállítóba, rögtön vissza is ment.:-) A doki mondta, hogy 2 hét múlva meg kel ismételni az oltást, vagyis ezen a héten csütörtökön kellett volna visszavinnünk, de sajnos nem jött össze, ezért elhalasztottunk, talán holnap vagy holnapután már sikerülni fog.