Első utazás

Múlt hét végén ismét szüleimhez utaztunk, ezúttal majdnem teljes 2 napra, úgyhogy vittük magunkkal Santit is. Nagyon féltem az utazástól, de szerencsére sikeresen átvészelte. Viszont amikor beraktam a macskaszállító boxba, fújt rám, most először. A macskaszállítót az ölembe tettem, úgy utaztunk, amikor nyávogott benyúltam hozzá az ujjaimmal amennyire tudtam és megsimogattam, ilyenkor mindig lenyugodott kicsit. Szegény nem tudta mi van, jobbra balra forgolódott a szállítójában és közben nézte az utat is, hogy hova megyünk. Mikor bekapcsoltuk a kocsiban a magnót, akkor viszont nagyon nyugtalan lett, úgyhogy kénytelenek voltunk kikapcsolni és zene nélkül utazni. Lehet nem jön be neki a rockzene :-)

Mikor megérkeztünk és kiszálltunk a kocsiból, természetesen a kutya odajött üdvözölni minket és megszaglászta, hogy mi van a szállítóban. Santi még sose látott kutyát, de biztos gondolta, hogy nem tud hozzáférni, ezért nem vettem észre, hogy különösebben félt volna tőle. Felvittem rögtön a volt szobámba, gondoltam ott majd ellessz, nem akartam elengedni össze-vissza abban a nagy házban, mert az életben nem találtam volna meg :-) Alig tudtam kivenni a szállítójából, nem akart kijönni, utána is még sokáig meg volt hunyászkodva, nem találta a helyét és reszketett is a félelemtől. Anyuék persze meg akarták volna szeretgetni, de hát nem nagyon hagyta magát. Aztán idővel egyre jobban kezdett éledni, amikor csak én meg a párom voltunk bent a szobában, akkor már oda mert jönni hozzám is, pedig először bebújt az ágy mögé. Lepókhálózta egyébként a szobát, egész nap csak a pókhálót szedegettem le róla, mert mindig bebújt valahová :-) Éjszaka nem aludj, mászkált ide-oda, aztán hajnalban, olyan 4 óra körül odajött hozzám az ágyra, megsimogattam, ő pedig elkezdett dorombolni. Egészen addig, amíg meg nem hallotta, hogy a szomszéd szobában nyílik az ajtó /gondolom apu ment ki a WC-re/, na ekkor uzsgyi, le az ágyról, fedezékbe, utána nem is láttam. :-) Reggel mikor felkeltem mondom megkeresem, hova bújt, meg is találtam a szekrény mellett a sarokban. A szombati nap nyugisan telt, aznap  már evett is egy kicsit, meg ivott is, kezdte megszokni a helyet. Amint a mellékelt képek is mutatják, bebarangolta az egész szobát. :-) Vasárnap már nagyon jól érezte magát, kezdett az otthoniakkal is megbarátkozni, ki is engedtem a szobából, hadd nézzen szét egy kicsit a házban. Már a tesóm szobájába is be mert menni, persze, ha valaki elindult felé, akkor irány vissza a szobámba fedezékbe :-) Az unokaöcsémmel már játszott is egy kicsit, de azért megtartotta a 2 lépés távolságot. :-) Hazafelé megint nagyon nyugtalan volt, elég sokat nyávogott, alig vártam, hogy hazaérjünk, de szerencsére azért kibírta az utazást.

Macskás könyvekben olvastam, hogy a cicák nem szeretnek utazni, ezért, ha lehetséges ne tegyük ki őket ilyesminek. Nos, ezt tapasztaltam, hogy tényleg így van, viszont ha valaki magával szeretné vinni az utazás során házi kedvencét, én azt mondom, vigye nyugodtan, igaz, hogy lesz néhány kellemetlen perce a macskának és a gazdinak is, amíg meg nem szokja az új helyet, de hamar meg fogja szokni. :-)

 

Kukk

 

 Ehetek?

 

 Aranyos vagyok?

 

 WC-znem kell

 

 Tetszik ez a banánfa, otthonra is jó lenne egy ilyen

 

 Megtámadott a plüss oroszlán

 

 Jó innét a kilátás

 

 A TV tetejét sem hagyhattam ki

Egyedül

Múlthét végén hazamentünk anyuékhoz másfél napra, eredetileg Santit is vinni akartuk magunkkal, de végül mégis úgy döntöttünk, hogy ő itthon marad. Sajnáltam szegényt, mert biztos rossz lehetett neki egyedül, de nem tudom hogy bírta volna a 2 órás utazást meg az ismeretlen helyet.

Mikor hazajöttünk a lépcsőházba kihallatszott a nyávogása, gondolom hallotta hogy jövünk, meg amúgyis ismeri már a kaputelefon hangját, tudja, tudja, hogy olyankor jön valaki. Nagyon örült, hogy hazajöttünk, nem tudott betelni velünk, jött mindenhova utánam, játszani akart meg az ölembe jönni.

Aznap éjszaka óránként felébredt és megnézte, hogy ott vagyok-e mellette, persze olyankor engem is felköltött. Aztán mikor megbizonyosodott róla, hogy ott vagyok, aludt tovább.:)

Nem tudom, mit csinálhatott itthon másfél napig enyedül, de szerencsére túl nagy rendetlenséget nem csinált, viszont a füstölőtartót lelökte a TV asztal tetejéről, sajnos el is tört... Nem tudom igazából, hogy ilyenkor  mi lenne a jobb, ha vinnénk magunkkal vagy ha itthon hagyjuk. Azt olvastam, hogy a macskák nem szeretnek utazni és akár még depressziósak is lehetnek egy új hely hatására. Ráadásul Santi fél is az idegenektől, hiába találkozott már anyuékkal többször is, valahogy nem akar megbarátkozni velük. Én azt mondtam, hogy többször nem hagyom magára ilyen hosszú időre, úgyhogy legközelebb szerintem inkább magunkkal fogjuk vinni, aztán majd meglátjuk, hogy reagál a dologra.