Repül az idő...

Jó pár hét eltelt azóta, hogy utoljára írtam a blogomba, de ezt most megpróbálom bepótolni.

Santi jól van, az ivartalanítás utáni seb már teljesen begyógyult, a szőr is visszanőtt rajta. A varratszedést jól bírta, én már kevésbé, nem mertem odanézni, mikor szedte ki neki a doki.:) Mikor hazahoztuk és levettük a fejéről a gallért kb. 1 órás mosakodás következett, el is bújt az asztal alá, hogy senki ne zavarja, hiszen egy hete nem tudott rendesen tisztálkodni.:)

A karácsony sok bosszúsággal telt a számomra, mert ez a kis hülye állandóan zaklatta a karácsonyfát, ami még hagyján, de sajnos az újonnan feltett selyemfüggöny sem maradt épségben. Valahogy sejtettem, hogy ez lesz, sajnos nem macska kompatibilis függöny, rögtön meglátszik rajta, ha beleakasztja a körmét. A bajok akkor kezdődtek igazán, mikor elkezdett peregni a fáról a tűlevél, mikor erre rájött, állandóan megrázogatta, mert borzasztóan tetszett neki a tűlevél-eső, ami utána következett. Sokszor díszeket is lelopkodott róla, egyszerűen nem bírtam vele, számára ez egy hihetetlenül élvezetes játszótér volt.:) Így hát, új év 2. napján jobbnak láttam, ha inkább szétszedem a fát.

Év végén ismét elvittük szüleimhez egy kis kiruccanásra. Még mindig nem tudott megbarátkozni az otthoniakkal, azt megengedte, hogy játszanak vele, de megsimogatni nem hagyta magát. Tesóm kiakadt rá, mert a kanapéján akarta élezni a körmét, úgyhogy az ő szobájából ki is volt utána tiltva. A volt szobámban talált magának egy kedvenc helyet, beállt plüsscicának a plüsskutya mellé.:)

3 hónap múlva már 1 éves lesz, hihetetlen, hogy repül az idő. Azt hittem, hogy ilyen idős korára, már kezd egy kicsit megkomolyodni és lenyugodni, de sajnos ez még mindig nem történt meg, sőt, egyre rosszabb és egyre akaratosabb, arról nem is beszélve, hogy néha átmegy vadállatba. Ez utóbbiról bevallom, én tehetek, mert sokszor direkt felbosszantottam, szeretem nézni a fejét, amikor mérges. Olyankor hátracsapja a fülét és támad, aztán harap, karmol, ahol ér, mint egy kis tigris.:) Csak az a baj, hogy mára már fel se kell bosszantani hozzá, ha olyan kedve van, elég hozzáérni és megvadul. Hihetetlen, hogy máskor meg milyen kis szelíd tud lenni.

A macskabútort már teljes mértékben száműzte az életéből, pedig egy időben állandóan a tetején feküdt, nem tudom miért unta meg. Mostanában mellettem szokott aludni a párnámon, én meg mindig félek, hogy véletlenül ráfekszek. Álmában néha szokta mozgatni a lábait, olyankor nagyon aranyos. Sőt, néha még horkolni is szokott.:)

Az evési technikát próbálja ellesni az emberektől, néha, mikor olyan kaját adok neki, pl. tükörtojás, úgy szokta enni, hogy felszúrja a karmára és onnét teszi a szájába. Néha a száraz macskatápot is úgy eszi, hogy kivesz a lábával egy darabot és utána a földről eszi meg. Persze, gyanítom, ilyenkor csak unatkozik, nem éhes igazán.:)

Gyógyul a seb

Szerintem szépen gyógyul a varrat, bár én nem értek hozzá. Most teljesen úgy néz ki, mint egy plüsscica, ami kiszakadt és meg kellett varrni:) Egész jól megtanult már a fejdíszével is bánni, de már alig várom, hogy levehessük róla. Szerintem ő is.:) Már csak 2 napot kell kibírnia.:) Most viszont aggódom egy kicsit, mert ma köhögött párszor és tegnap is tüsszögött elég sokat. Remélem nem fázott meg, az most nem hiányozna neki. A viselkedésében nincs semmi szokatlan, eszik, iszik rendesen, játszani is akarna, ha látna valamit a gallérjától, úgyhogy remélem nincs baj.

Felix ajándék esernyő

Nemrég járt le a Félix nyereményjáték beküldési határideje. A Félix alutasakos macskakaja vonalkódját lehetett beküldeni, esernyőt, cicasátrat vagy törölközőt lehetett nyerni. Én még valamikor augusztus körül küldtem be, már el is felejtkeztem róla, amikor ma csönget a postás, hogy csomagot hozott. Majdnem visszaküldtem, hogy én nem rendeltem semmit, de mondta a postás, hogy nem kell érte fizetni, mondom jól van, akkor vegyük át. Utána láttam, hogy a Félix küldte és nyertem egy esernyőt. Nagyon örültem neki, mert én még sohase nyertem semmit. Ráadásul tökre tetszik az ernyő és egész strapabírónak is néz ki.

Az alutasakos kaják közül egyébként a Félixet utálta a legjobban Santi, nagyon nem ízlett neki, csak a nyereményjáték miatt vettem, mert az ára is elég borsos, de azt azért nem gondoltam volna, hogy ennyire nem fog neki bejönni.:) Utána nem is vettem többet olyat:) Az ernyőnek azért örülök:)

Ivartalanítás

Múlt hét csütörtökön vittük ivartalaníttatni Santit. A műtét szerencsére jól sikerült, kb. háromnegyed óráig tartott. Kapott egy gallért a fejére, hogy ne tudja piszkálni a sebet és hogy ne szedje ki a varratot.
Mikor hazahoztuk még nagyon kómás volt, de már kezdett ébredezni. Ahogy letettem a földre a macskaszállítót, rögtön próbált kimászni belőle, de még nagyon nehezen ment. Mikor kimászott, megpróbált elindulni, de mindig elesett, jobbra-balra kóválygott, olyan volt, mint egy részeg. Azt sem tudta hol van szegény, mikor szóltam neki, olyan volt, mintha meg se hallotta volna, legalább 1 órán keresztül szinte meg se ismert. Csak jött-ment körbe-körbe a lakásban, én meg mászkáltam utána, mert féltem, hogy valami kárt tesz magában, hiszen azzal sem volt még tisztában, hogy mi történt vele. Amint tudatosult benne, hogy a fején gallér van, mindent elkövetett, hogy leszedje magáról, még boxolta is a hátsó lábával. A falnak mindig nekiment vele.:) Legalább 3 órán keresztül elég rosszul volt, hányt is többször, de sajnos hiába próbáltam elaltatni, nem sikerült, egyszerűen nem akarta abbahagyni a járkálást, ráadásul megpróbált felugrani a kedvenc helyeire. Az ágyra egyszer fel is mászott, ekkor a sebe elkezdett egy kicsit váladékozni, de szerencsére nem szakadt ki a varrat. Ezután jobban ügyeltem rá, hogy ne másszon fel sehova, de nem volt könnyű visszatartani. Van 2 bazi nagy hangfal a számítógépes szobában, na arra is fel akart menni, kétszer majdnem sikerült is neki, pedig csak egy percig nem figyeltem rá, mikor odanéztem már ott csüngött a hangfalon, de felmenni nem tudott teljesen. Nagyon aggódtam miatta, mert féltem, hogy kiszakítja a sebét, fogalmam sincs, hogy akkor mit csináltam volna vele, ráadásul a párom se volt itthon, így egyedül kellett megbirkóznom a felügyeletével. A sebe gondolom ekkor még nem fájt, mert akkor nem lett volna kedve ugrálni, viszont azt tudta, hogy van ott valami, mert mindenáron meg akarta nézni, csak hát a gallértól nem látott semmit. Mikor nagy nehezen végre sikerült elaltatnom, kicsit fellélegeztem. Sajnos nem tartott sokáig, mert mikor a párom hívott telefonon, hogy mi újság a cicussal, rögtön felébredt és jött oda hozzám. Na ekkor kezdődött megint elölről a járkálás. A doki azt mondta, hogy amíg nem tud egyenesen menni, addig se enni, se inni nem szabad adni neki, mert félrenyelhet és akkor tüdőgyulladást kaphat. Erre nagyon figyeltem, hogy ne legyen előtte semmilyen kaja. Estefelé, mikor már úgy láttam, hogy már teljesen tudatánál van és a járása is stabil, akkor adtam neki egy kicsit enni. Evett is, nagyon éhes lehetett, mert előző nap estétől nem ehetett semmit a műtét miatt. Sokat azért nem akartam adni neki, mert féltem, hogy kihányja, de szerencsére utána már nem hányt. Az éjszakától féltem, hogy egész éjjel járkálni fog és nem fogok tudni aludni tőle, de szerencsére, mikor lefeküdtem feltettem őt is az ágyra a párnámra és ott elaludt mellettem. A reggelt azzal kezdte, hogy felugrott az ágyneműtartó tetejére. Fogalmam sincs, hogy tudott oda felugrani, amikor az ágyra is alig tudott még akkor felmászni. Utána azért már nem nagyon csinált ilyeneket, szép lassan rájött, hogy az ugrándozás nem jó neki. Másnap egyébként ahhoz képest meglepően jól volt, a sebe is gyógyulgatott szépen. Mondta is az állatorvos, hogy másnapra jól lesz, de nekem ez a műtét napján azért elég hihetetlen volt. Tegnap kellett visszavinni kontrolra, megtapogatta a doki a sebét, de mindent rendben talált. Pénteken szedik majd ki neki a varratot. A gallért is kezdi megszokni, viszont ő egy tisztaságmániás macsek, a mosakodás szinte pótcselekvés nála, úgyhogy gallér ide, gallér oda, ő így is próbálja mosdatni magát. Van olyan rész, amit elér, a hátsó lába környékén, de amit nem ér el, ott is mossa magát a galléron keresztül. A gallért is állandóan nyalogatja. Egy párszor bele is akadt a foga a gallérba is és a kötélbe is, amivel a fejdísz rá van erősítve. Az a szerencse, hogy itthon voltam és észrevettem, mert még meg is fojthatta volna magát.

Összességében amennyire féltem ettől a műtéttől, azért annyira nem volt vészes. Persze a műtét napján az volt bennem, hogy nem kellett volna ennek kitennem és azt mondtam, hogy soha többet nem szeretnék lány macskát, mert nagyon rossz volt úgy látni. Akkor, abban a pillanatban megbántam, hogy ivartalaníttattuk. Most már viszont, hogy ilyen szépen gyógyul azt mondom, hogy így volt a legjobb, mert az se lenne jobb, ha párzáskor a nyávogását kellene hallgatni, meg összevérezne mindent a lakásban. Na meg ő is csak szenvedne tőle, hogy a négy fal közé van zárva. Most már túl van rajta, ez a lényeg. Viszont nem biztos, hogy én mégegyszer végigcsinálnám. Egyébként macskafüggő, hogy mennyi idő alatt jön helyre, mert hallottam olyat is, hogy van olyan macsek, aki 3 napig is beteg a műtét után. Az a baj, hogy nem nagyon néztem utána, hogy hogyan viselkednek ilyenkor, mert ha jobban fel vagyok készülve, lehet hogy én is könnyebben viseltem volna. Attól féltem, hogy a varratszedésig olyan rossz állapotban lesz, mint a műtét után volt. Az a lényeg, hogy most már jól van, a gallért leszámítva, olyan, mint régen volt. Ma reggel, mikor csörgött az ébresztő a telefonomon, ugyanúgy jött költögetni, mint eddig, mászott bele a fejembe a gallérjával. :)

Első utazás

Múlt hét végén ismét szüleimhez utaztunk, ezúttal majdnem teljes 2 napra, úgyhogy vittük magunkkal Santit is. Nagyon féltem az utazástól, de szerencsére sikeresen átvészelte. Viszont amikor beraktam a macskaszállító boxba, fújt rám, most először. A macskaszállítót az ölembe tettem, úgy utaztunk, amikor nyávogott benyúltam hozzá az ujjaimmal amennyire tudtam és megsimogattam, ilyenkor mindig lenyugodott kicsit. Szegény nem tudta mi van, jobbra balra forgolódott a szállítójában és közben nézte az utat is, hogy hova megyünk. Mikor bekapcsoltuk a kocsiban a magnót, akkor viszont nagyon nyugtalan lett, úgyhogy kénytelenek voltunk kikapcsolni és zene nélkül utazni. Lehet nem jön be neki a rockzene :-)

Mikor megérkeztünk és kiszálltunk a kocsiból, természetesen a kutya odajött üdvözölni minket és megszaglászta, hogy mi van a szállítóban. Santi még sose látott kutyát, de biztos gondolta, hogy nem tud hozzáférni, ezért nem vettem észre, hogy különösebben félt volna tőle. Felvittem rögtön a volt szobámba, gondoltam ott majd ellessz, nem akartam elengedni össze-vissza abban a nagy házban, mert az életben nem találtam volna meg :-) Alig tudtam kivenni a szállítójából, nem akart kijönni, utána is még sokáig meg volt hunyászkodva, nem találta a helyét és reszketett is a félelemtől. Anyuék persze meg akarták volna szeretgetni, de hát nem nagyon hagyta magát. Aztán idővel egyre jobban kezdett éledni, amikor csak én meg a párom voltunk bent a szobában, akkor már oda mert jönni hozzám is, pedig először bebújt az ágy mögé. Lepókhálózta egyébként a szobát, egész nap csak a pókhálót szedegettem le róla, mert mindig bebújt valahová :-) Éjszaka nem aludj, mászkált ide-oda, aztán hajnalban, olyan 4 óra körül odajött hozzám az ágyra, megsimogattam, ő pedig elkezdett dorombolni. Egészen addig, amíg meg nem hallotta, hogy a szomszéd szobában nyílik az ajtó /gondolom apu ment ki a WC-re/, na ekkor uzsgyi, le az ágyról, fedezékbe, utána nem is láttam. :-) Reggel mikor felkeltem mondom megkeresem, hova bújt, meg is találtam a szekrény mellett a sarokban. A szombati nap nyugisan telt, aznap  már evett is egy kicsit, meg ivott is, kezdte megszokni a helyet. Amint a mellékelt képek is mutatják, bebarangolta az egész szobát. :-) Vasárnap már nagyon jól érezte magát, kezdett az otthoniakkal is megbarátkozni, ki is engedtem a szobából, hadd nézzen szét egy kicsit a házban. Már a tesóm szobájába is be mert menni, persze, ha valaki elindult felé, akkor irány vissza a szobámba fedezékbe :-) Az unokaöcsémmel már játszott is egy kicsit, de azért megtartotta a 2 lépés távolságot. :-) Hazafelé megint nagyon nyugtalan volt, elég sokat nyávogott, alig vártam, hogy hazaérjünk, de szerencsére azért kibírta az utazást.

Macskás könyvekben olvastam, hogy a cicák nem szeretnek utazni, ezért, ha lehetséges ne tegyük ki őket ilyesminek. Nos, ezt tapasztaltam, hogy tényleg így van, viszont ha valaki magával szeretné vinni az utazás során házi kedvencét, én azt mondom, vigye nyugodtan, igaz, hogy lesz néhány kellemetlen perce a macskának és a gazdinak is, amíg meg nem szokja az új helyet, de hamar meg fogja szokni. :-)

 

Kukk

 

 Ehetek?

 

 Aranyos vagyok?

 

 WC-znem kell

 

 Tetszik ez a banánfa, otthonra is jó lenne egy ilyen

 

 Megtámadott a plüss oroszlán

 

 Jó innét a kilátás

 

 A TV tetejét sem hagyhattam ki

Egyedül

Múlthét végén hazamentünk anyuékhoz másfél napra, eredetileg Santit is vinni akartuk magunkkal, de végül mégis úgy döntöttünk, hogy ő itthon marad. Sajnáltam szegényt, mert biztos rossz lehetett neki egyedül, de nem tudom hogy bírta volna a 2 órás utazást meg az ismeretlen helyet.

Mikor hazajöttünk a lépcsőházba kihallatszott a nyávogása, gondolom hallotta hogy jövünk, meg amúgyis ismeri már a kaputelefon hangját, tudja, tudja, hogy olyankor jön valaki. Nagyon örült, hogy hazajöttünk, nem tudott betelni velünk, jött mindenhova utánam, játszani akart meg az ölembe jönni.

Aznap éjszaka óránként felébredt és megnézte, hogy ott vagyok-e mellette, persze olyankor engem is felköltött. Aztán mikor megbizonyosodott róla, hogy ott vagyok, aludt tovább.:)

Nem tudom, mit csinálhatott itthon másfél napig enyedül, de szerencsére túl nagy rendetlenséget nem csinált, viszont a füstölőtartót lelökte a TV asztal tetejéről, sajnos el is tört... Nem tudom igazából, hogy ilyenkor  mi lenne a jobb, ha vinnénk magunkkal vagy ha itthon hagyjuk. Azt olvastam, hogy a macskák nem szeretnek utazni és akár még depressziósak is lehetnek egy új hely hatására. Ráadásul Santi fél is az idegenektől, hiába találkozott már anyuékkal többször is, valahogy nem akar megbarátkozni velük. Én azt mondtam, hogy többször nem hagyom magára ilyen hosszú időre, úgyhogy legközelebb szerintem inkább magunkkal fogjuk vinni, aztán majd meglátjuk, hogy reagál a dologra.

A macskatartás költségei

Mielőtt cicát szeretnénk, arra is gondolnunk kell, hogy ezt a kis állatot el is kell tudnunk tartani. Természetesen a macskatartás sincs ingyen, pénzt kell rá áldoznunk. Sokan kérdezték már tőlem, hogy mennyibe kerül havonta egy cica tartása, ezért úgy döntöttem, hogy részletesen leírom.

Ha a cicát lakásban szeretnénk tartani, akkor kicsit többe kerül, mint egy szabadban élő cica esetében, mert sok olyan dolgot meg kell vennünk neki, amit a szabadban élő társai a természetben megtalálnak. Vagyis ez azt jelenti, hogy időnként sajnos nagyobb összeget kell rászánnunk, pl. legelső alkalomkor, hogy mire a cica megérkezik, minden készen álljon, vagy évente az oltásoknál, ami szintén nem olcsó mulatság, valamint szobacica esetében mindenképp ajánlott az ivartalanítás, ami szintén költségeket von maga után. De nézzük sorjában, mire lesz szükségünk és mi mennyibe kerül.

Mit kell vásárolnunk mielőtt a cicát magunkhoz vennénk?

• Macskaalom: én nagyon sokféle almot kipróbáltam már, de a legjobb egyértelműen a szilikás alom, mindenkinek ezt ajánlom. Amíg a hagyományos almokat volt, hogy naponta 2-szer is cserélnem kellett, addig a szilikás almot elég 3 hetente. Igaz, hogy drágább, mint egy normál alom, de behozza az árát, mert jóval kevesebbet kell vennünk belőle, ráadásul hatalmas előnye, hogy magába szívja a nedvességet és megköti a szagokat, tehát nem lesz kellemetlen szag a lakásban. Többféle szilikás alom van forgalomban, ennek ára kb. 1500-2000 Ft/5 liter. Egy 5 literes tasak tartalma pont annyi, amennyi adag egy alomtálba kell. Ha korábban nem használtunk szilikás almot, de szeretnénk áttérni rá, először ajánlott a hagyományos alommal keverni, hogy a cica feltétel nélkül elfogadja.
• Alomtál: erre a célra használhatunk egy megfelelő méretű lavórt is, de én azért mégis a speciális alomtálra voksolok, mert azokat általában pont olyanra gyártják, amilyenre kell, így nincsenek olyan problémák, hogy esetleg túl alacsony és a cica kiszórja belőle az almot, vagy éppen túl magas és amíg kicsi, nem tud belemászni. Vannak úgynevezett macska WC-k is, ami talán valamivel esztétikusabb a lakásban, viszont valamivel drágább. Egy hagyományos alomtál kb. 1500-2000 Ft, a fedett macska WC, 3-4000 Ft körül mozog.
• Alomlapát: természetesen erre a célra megfelelő bármilyen kisebb műanyag lapát is, de vásárolhatunk speciális alomlapátot is, aminek az ára kb. 500-600 Ft.
• Macskatál: szükség lesz 2 tálkára, amiben enni és inni tudunk adni a cicának, ha nem akarunk erre külön költeni, akkor természetesen kinevezhetünk neki egy tányért is, viszont ha mégis úgy döntünk, hogy külön vásárolunk erre a célra, az kb. 400-1000 Ft körül mozog darabja.
• Kaparófa: a cicáknak szükségük van arra, hogy a körmüket élesíteni tudják, ezzel sajnos nem tudunk mit csinálni, erről leszoktatni nem fogjuk tudni őket és a bútoraink láthatják a kárát. Ezért, ha lakásban tartjuk a cicát, mindenképp vásároljunk neki speciális kaparófát, mert így kevesebbet fogja a bútorokat kaparni. Nem mondom azt, hogy teljesen le fog szokni róla, ezt nem garantálom, de biztos, hogy használni fogja. Viszont lényeges, hogy erre már kiskorától kezdve szoktassuk. Vásárolhatunk macskabútort is, rengetegféle macskabútort lehet kapni az üzletekben, de készüljünk fel, hogy  ez nem olcsó mulatság. Másik lehetőség még a házilag készített macskabútor. A kaparófa ára kb. 3000 Ft, a macskabútor 6000-50000 Ft-ig mozog, attól függ milyet vásárolunk.
• Macskasampon: ha fürdetni szeretnénk, akkor ezt is meg kell vásárolnunk, ennek ára 500-1000 Ft.
• Macskafésű: ha hosszú szőrű cicát szeretnénk, ez elengedhetetlen kellék, mert ha nem fésüljük a szőrzetét összetapad és befilcesedik, amiből rengeteg problémák adódhatnak, pl. bőrbetegségek. Ez kb. 500-1000 Ft-ba kerül.
• Szőroldó paszta: a cicák mosakodáskor rengeteg szőrt lenyelnek, amit nem minden esetben tudnak megemészteni, ezért gyakori hányás fordulhat elő, rosszabb esetben, ha a beleiben marad, akár halálhoz is vezethet, ha nem fordulunk időben orvoshoz. Mikor még a szüleimnél laktam volt már olyan cicánk, aki ebben halt meg. A szőroldó paszta a szőr megemésztését segíti elő és általában imádják a macskák. Ennek ára 1500 Ft körül van.
  A macskafű vagy a Whiskas Anti-Hairball jutalomfalat is alkalmas erre, ezek valamivel olcsóbbak.
• Élelem: 1 éves korig lehetőleg speciális kiscicáknak készült junior eledelekkel etessük, mert ezekben megtalálható minden szükséges vitamin, ami a cica fejlődéséhez elengedhetetlen. Amíg nagyon pici, addig inkább alutasakos élelmet vagy konzervet adjunk neki, aztán fokozatosan próbálkozhatunk a szárazzal. Egy cica etetése havonta kb. 3000-5000 Ft-ba kerül. Ezt minden hónapban rá kell áldoznunk.

Milyen más költségek fordulnak elő időnként?

• Oltások: a különböző macskabetegségek elleni védőoltást legelőször 3 hónapos korában kell neki beadatni. Ez nem kötelező, de szerintem ajánlott. Ennek sajnos elég borsos ára van, ha minden ellen beoltatjuk, az durván 7000 Ft-ba kerül. Az első oltást 2 hét múlva meg kell ismételni, abban már a veszettség elleni oltás is benne van /ez sem kötelező, de ajánlott/, viszont így az ára is több, kb. 9000 Ft. Az oltást utána évente ismételni kell.
• Ivartalanítás: szobacicák esetében én mindenképp ajánlanám, hiszen ha cicánk ivaréretté válik és nincs ivartalanítva, meggyűlhet vele a bajunk. Ilyenkor a kandúr cicák általában jelölgetik a területet, a nőstények pedig összevérezhetik a lakást. Ez sem olcsó mulatság, nőstény cicák esetében 10-13ezer Ft körül mozog, kandúroknál gondolom valamivel olcsóbb.