Múlt hét csütörtökön vittük ivartalaníttatni Santit. A műtét szerencsére jól sikerült, kb. háromnegyed óráig tartott. Kapott egy gallért a fejére, hogy ne tudja piszkálni a sebet és hogy ne szedje ki a varratot.
Mikor hazahoztuk még nagyon kómás volt, de már kezdett ébredezni. Ahogy letettem a földre a macskaszállítót, rögtön próbált kimászni belőle, de még nagyon nehezen ment. Mikor kimászott, megpróbált elindulni, de mindig elesett, jobbra-balra kóválygott, olyan volt, mint egy részeg. Azt sem tudta hol van szegény, mikor szóltam neki, olyan volt, mintha meg se hallotta volna, legalább 1 órán keresztül szinte meg se ismert. Csak jött-ment körbe-körbe a lakásban, én meg mászkáltam utána, mert féltem, hogy valami kárt tesz magában, hiszen azzal sem volt még tisztában, hogy mi történt vele. Amint tudatosult benne, hogy a fején gallér van, mindent elkövetett, hogy leszedje magáról, még boxolta is a hátsó lábával. A falnak mindig nekiment vele.:) Legalább 3 órán keresztül elég rosszul volt, hányt is többször, de sajnos hiába próbáltam elaltatni, nem sikerült, egyszerűen nem akarta abbahagyni a járkálást, ráadásul megpróbált felugrani a kedvenc helyeire. Az ágyra egyszer fel is mászott, ekkor a sebe elkezdett egy kicsit váladékozni, de szerencsére nem szakadt ki a varrat. Ezután jobban ügyeltem rá, hogy ne másszon fel sehova, de nem volt könnyű visszatartani. Van 2 bazi nagy hangfal a számítógépes szobában, na arra is fel akart menni, kétszer majdnem sikerült is neki, pedig csak egy percig nem figyeltem rá, mikor odanéztem már ott csüngött a hangfalon, de felmenni nem tudott teljesen. Nagyon aggódtam miatta, mert féltem, hogy kiszakítja a sebét, fogalmam sincs, hogy akkor mit csináltam volna vele, ráadásul a párom se volt itthon, így egyedül kellett megbirkóznom a felügyeletével. A sebe gondolom ekkor még nem fájt, mert akkor nem lett volna kedve ugrálni, viszont azt tudta, hogy van ott valami, mert mindenáron meg akarta nézni, csak hát a gallértól nem látott semmit. Mikor nagy nehezen végre sikerült elaltatnom, kicsit fellélegeztem. Sajnos nem tartott sokáig, mert mikor a párom hívott telefonon, hogy mi újság a cicussal, rögtön felébredt és jött oda hozzám. Na ekkor kezdődött megint elölről a járkálás. A doki azt mondta, hogy amíg nem tud egyenesen menni, addig se enni, se inni nem szabad adni neki, mert félrenyelhet és akkor tüdőgyulladást kaphat. Erre nagyon figyeltem, hogy ne legyen előtte semmilyen kaja. Estefelé, mikor már úgy láttam, hogy már teljesen tudatánál van és a járása is stabil, akkor adtam neki egy kicsit enni. Evett is, nagyon éhes lehetett, mert előző nap estétől nem ehetett semmit a műtét miatt. Sokat azért nem akartam adni neki, mert féltem, hogy kihányja, de szerencsére utána már nem hányt. Az éjszakától féltem, hogy egész éjjel járkálni fog és nem fogok tudni aludni tőle, de szerencsére, mikor lefeküdtem feltettem őt is az ágyra a párnámra és ott elaludt mellettem. A reggelt azzal kezdte, hogy felugrott az ágyneműtartó tetejére. Fogalmam sincs, hogy tudott oda felugrani, amikor az ágyra is alig tudott még akkor felmászni. Utána azért már nem nagyon csinált ilyeneket, szép lassan rájött, hogy az ugrándozás nem jó neki. Másnap egyébként ahhoz képest meglepően jól volt, a sebe is gyógyulgatott szépen. Mondta is az állatorvos, hogy másnapra jól lesz, de nekem ez a műtét napján azért elég hihetetlen volt. Tegnap kellett visszavinni kontrolra, megtapogatta a doki a sebét, de mindent rendben talált. Pénteken szedik majd ki neki a varratot. A gallért is kezdi megszokni, viszont ő egy tisztaságmániás macsek, a mosakodás szinte pótcselekvés nála, úgyhogy gallér ide, gallér oda, ő így is próbálja mosdatni magát. Van olyan rész, amit elér, a hátsó lába környékén, de amit nem ér el, ott is mossa magát a galléron keresztül. A gallért is állandóan nyalogatja. Egy párszor bele is akadt a foga a gallérba is és a kötélbe is, amivel a fejdísz rá van erősítve. Az a szerencse, hogy itthon voltam és észrevettem, mert még meg is fojthatta volna magát.
Összességében amennyire féltem ettől a műtéttől, azért annyira nem volt vészes. Persze a műtét napján az volt bennem, hogy nem kellett volna ennek kitennem és azt mondtam, hogy soha többet nem szeretnék lány macskát, mert nagyon rossz volt úgy látni. Akkor, abban a pillanatban megbántam, hogy ivartalaníttattuk. Most már viszont, hogy ilyen szépen gyógyul azt mondom, hogy így volt a legjobb, mert az se lenne jobb, ha párzáskor a nyávogását kellene hallgatni, meg összevérezne mindent a lakásban. Na meg ő is csak szenvedne tőle, hogy a négy fal közé van zárva. Most már túl van rajta, ez a lényeg. Viszont nem biztos, hogy én mégegyszer végigcsinálnám. Egyébként macskafüggő, hogy mennyi idő alatt jön helyre, mert hallottam olyat is, hogy van olyan macsek, aki 3 napig is beteg a műtét után. Az a baj, hogy nem nagyon néztem utána, hogy hogyan viselkednek ilyenkor, mert ha jobban fel vagyok készülve, lehet hogy én is könnyebben viseltem volna. Attól féltem, hogy a varratszedésig olyan rossz állapotban lesz, mint a műtét után volt. Az a lényeg, hogy most már jól van, a gallért leszámítva, olyan, mint régen volt. Ma reggel, mikor csörgött az ébresztő a telefonomon, ugyanúgy jött költögetni, mint eddig, mászott bele a fejembe a gallérjával. :)
