Múlthét végén hazamentünk anyuékhoz másfél napra, eredetileg Santit is vinni akartuk magunkkal, de végül mégis úgy döntöttünk, hogy ő itthon marad. Sajnáltam szegényt, mert biztos rossz lehetett neki egyedül, de nem tudom hogy bírta volna a 2 órás utazást meg az ismeretlen helyet.
Mikor hazajöttünk a lépcsőházba kihallatszott a nyávogása, gondolom hallotta hogy jövünk, meg amúgyis ismeri már a kaputelefon hangját, tudja, tudja, hogy olyankor jön valaki. Nagyon örült, hogy hazajöttünk, nem tudott betelni velünk, jött mindenhova utánam, játszani akart meg az ölembe jönni.
Aznap éjszaka óránként felébredt és megnézte, hogy ott vagyok-e mellette, persze olyankor engem is felköltött. Aztán mikor megbizonyosodott róla, hogy ott vagyok, aludt tovább.:)
Nem tudom, mit csinálhatott itthon másfél napig enyedül, de szerencsére túl nagy rendetlenséget nem csinált, viszont a füstölőtartót lelökte a TV asztal tetejéről, sajnos el is tört... Nem tudom igazából, hogy ilyenkor mi lenne a jobb, ha vinnénk magunkkal vagy ha itthon hagyjuk. Azt olvastam, hogy a macskák nem szeretnek utazni és akár még depressziósak is lehetnek egy új hely hatására. Ráadásul Santi fél is az idegenektől, hiába találkozott már anyuékkal többször is, valahogy nem akar megbarátkozni velük. Én azt mondtam, hogy többször nem hagyom magára ilyen hosszú időre, úgyhogy legközelebb szerintem inkább magunkkal fogjuk vinni, aztán majd meglátjuk, hogy reagál a dologra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése