Mikor hazahoztuk a cicát nagyon meg volt szeppenve. Első pár napban rengeteget nyávogott, gondolom kereste az anyját és a testvéreit. Nem lehetett magára hagyni, mert rögtön elkezdett nyávogni, de reméltem, hogy ez idővel változni fog.
Egy hete volt nálunk a cica, amikor az első ijedtség történt. Aznap nagyon punnyadt volt, nem akart enni, csak a boltban vásárolt speciális macskatejet itta egész nap. Én nem tulajdonítottam neki túl nagy jelentőséget, gondoltam, nem éhes. Egyszer csak elkezdett kegyetlenül nyávogni. ekkor tudtam, hogy baj van. Gyorsan kivittem az előszobába, miután letettem a földre kis idő sem telt bele és kiadta magából ami benne volt, majd kétszer-háromszor meglátogatta a toalettjét is. Nagyon megijedtem, mert azt hittem valami komoly baja van. Elkezdtem böngészni az interneten, hogy mi okozhatja a hányást és a hasmenést a cicáknál. Jobbnál jobb betegségek lehetséges tüneteiként írták. Még anyut is felhívtam telefonon, mivel ő annyi macskát felnevelt már, hátha tudja mi lehet a baja. De persze az volt a válasz, hogy ő nem állatorvos.:-)
Arra gondoltam várok vele, hátha csak egy múló gyomorrontás és ha másnapra sem javul az állapota, akkor elviszem állatorvoshoz. De hál'istennek másnap reggelre már kutya baja se volt, evett is, ivott is rendesen. Valószínű egy kicsit telezabálta magát és megrontotta a gyomrát, ugyanis mikor elfogyott a kajája, rögtön utántöltöttem neki, mondván ne éhezzen. Na ekkor megtanultam, hogy ez az, amit nem szabad. Minden etetésnél csak annyi ételt kell neki adni, amennyit egyszerre megeszik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése